Gárdonyi Géza sírja

Gárdonyi Géza 1922. október 30-án hunyt el. Halálának oka ismeretlen.  Az írót számtalan betegség kínozta. Elburjánzott szív-, máj- és vesebántalmairól, napról napra gyengült látásáról adnak hírt a források, ehhez még hozzájön, hogy az író láncdohányos volt, pontosabban láncpipás volt és szerzői jogi perben állt a korábbi kiadójával.

Gárdonyi 1922. október 14-én nem kelt fel az ágyból, ekkor még senki nem tudta, hogy nagy a baj, mert néha csinált ilyet. Később, mikor már több napja az ágyat nyomta, orvos barátai sorra látogatták, vizsgálták, de a betegség nevét nem mondták ki, szanatóriumba akarták szállítani, de ez Gárdonyi ellenállása miatt meghiúsult.

Október 30-án panaszkodott, hogy nem látja a pipája füstjét, később már a felkapcsolt lámpák fényét sem érzékelte. Este elbúcsúzott családjától, éjjel pedig befejezte földi pályafutását.

Gárdonyi Géza nem vágyott nagy temetési pompára kertjében virágai között kívánt pihenni, illetve végrendelete szerint íróasztala alatt jelölte meg nyughelyét. Eger város és barátja, Tordai Ányos rangon alulinak tartotta ezt az egyszerű temetést, így pompás temetést és díszsírhelyet kapott.

Az írót az Líceumban ravatalozták fel. Bronz koporsóját tízezrek kisérték végső nyughelyére a Bebek-bástyára, ahol testét az egri hősök vérével átitatott földbe temették el.

„A sírhely, az egri várbástya, Gárdonyinak nem temetője lesz, hanem megdicsőülése.”

(Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi)