Budai Vigadó

A XIX század végére Pesten számos bálterem hívogatta a szórakozni vágyó közönséget. A pesti Duna parton egymás tőszomszédságában három ilyen hely is volt, a Pesti Vigadó, Hungária szálló és a Bristol szálló bálterme. Ezekkel szemben Budán nem volt ilyen jellegű épület, bár budai polgárok részéről volt rá igény. Budapest egyesítése után folyamatosan napirenden volt a Budai Vigadó építése.  A fő vita természetesen a pénz körül forgott.; megtérül-e a beruház, nem fogja-e csökkenteni a  Pesti Vigadó forgalmát. A vitákban a Vigadó pártiak kerültek végül fölényben.

1873-ban, Pest és Buda egyesítésének évében akarták elkezdeni Budai Vigadó építését Steidl Imre tervei alapján, de ez a terv gazdasági okok miatt elbukott.

1890-ben a Corvin téri hadianyagraktár felszámolásakor ismét napirendre került a Budai Vigadó építése, a területet 54 000 koronáért megvásárolta a főváros, de a mellette fekvő magántulajdonban levő telkek megvásárlása vontatottan haladt és csak 1896-ra sikerült megvásárolni illetve kisajátítani őket.

1896 áprilisában írták ki a pályázatot egy gazdasági okokból több funkciójú Vigadó épület megtervezésére. Az október 31-én zárult pályázatra 12 pályaterv érkezett be. Eredményt 1897. január 31-én hirdettek. A győztes Kallina Mór és Árkay Aladár közös pályázata lett, amely a feladatkiírásnak megfelelően több vendéglátó ipari egységet, irodát, bérlakásokat és természetesen többfunkciós báltermet tartalmazott.

Az építkezést 1898 tavaszán kezdték, 1899 őszén már a belső munkák folytak. Az épületet 1900. január 30-án nyitották meg a nagyközönség előtt.