Balmazújváros

Balmazújváros a Hortobágy 18 000 főt számláló legnagyobb települése. A környék régészetileg bizonyíthatóan a honfoglalás óta lakott. Az itt megtelepedő népesség etimológiai és régészeti bizonyítékok alapján a magyarokkal együtt a Kárpát Medencébe érkező böszörmények, mai szóval muszlinok voltak, akiknek neve a környék településneveiben megtalálható, mint például a szomszédos Hajdúböszörmény. A városnév első tagja, a Balmaz név is feltehetően hozzájuk kapcsolódik, amely a korábbi szálláshelyükre az ókori Fekete Tenger partján fekvő városra utal.

A honfoglaláskor megtelepedő iráni eredetű káliz lakosság számos apró településen élt, a kutatók 23 ismernek név alapján, amelyek közül csak néhány lokalizálható; Bakóc, Cuca, amelynek templomára a vasútépítés közben rátaláltak, Drassa (ma Darassa), Hort, Balmaz és Himes, amelyet az 1230-as Váradi Regestrum is említ.

A településeket nem kímélte a tatárjárás, erről tanúskodik a numizmatikailag 1240-re datálható depólelet is, amelyért gazdája soha nem jött el.

A tatárjárás után két település fejlődése folytatódott látványosan, Balmazé és Himesé. Himes, amely feltehetőleg a mai Balmazújváros központjában feküdt, az anarcsi Thegzesek birtoka volt. Balmaz pedig Szilágyi Erzsébet, Mátyás király anyjának tulajdona volt, aki szemet vetett Himesre és parasztjai révén elfoglalta. A foglalásból per lett, amelyről több XV. századi forrás is beszámol. Az egyenlőtlen küzdelem Erzsébet javára dőlt el. Megtartotta Himest, amelyet ezután Újváros néven említenek. A két település ezután szép lassan összeolvadt, amelyet egy korabeli forrás is bizonyít, „Wywaras alio nomine Bolmaz” . Szilágyi Erzsébet mezővárosi jogot is szerez a településnek évi három országos és egy heti vásártartási engedéllyel.

A török hódoltság első felét a város megúszta komolyabb áldozatok nélkül, de az 1643 pestis sok áldozatot szedett, majd a törökök is feldúlták a várost 1660-ban.

Balmazújváros lakói a Rákóczi szabadságharcot a kezdettől fogva támogatták adó és lovas katona formájában egyaránt. A város évi 60 katonát adott Rákóczinak, akik Károlyi Sándor mustrakönyve szerint Buday István lovas ezredének 10. századát alkották.

A település Mária Terézia uralkodása alatt jelentős változásokon ment keresztül. Az uralkodó 1753-ban siklói Andrássy családhoz tartozó Andrássy Zsigmondnak adta a települést, pár évre rá Balmazújvárost faluvá minősítették vissza, és lakói robotot viselő jobbágyokká degradálták.  1766-ban Andrássyak német telepeseket, telepítenek le a településen, akik a most Németfalunak nevezett területen vetették meg a lábukat.

Balmazújváros Semsei Kastély

1798-ban, a siklói Andrássy család kihalása után a Semsey család lesz az új tulajdonos, akik Kassa környékéről félszlovák katolikusokat telepítenek be uradalmi cselédnek. A németek és magyarok a XIX század közepétől egyre gyakrabban házasodtak egymással, a század végére a németek teljesen asszimilálódtak, többen a nevüket is magyarosították, ezzel szemben a parasztság és a földesúr között folyamatosak voltak a súrlódások. Így nem csoda, hogy a lakosság kitörő örömmel fogadta az 1848-as forradalmat és a hozzá kapcsolódó jobbágy felszabadítást. Balmazújvárosban 48-ban nemzetőrséget állítanak fel, de sok olyan is volt, aki honvédnak állt. A város 1849 januárjától a dicsőséges tavaszi hadjárat alapját adó tartaléksereget itt képezték ki. Balmazújváros egy hónapig élelmezte a kiképzendőket. Az orosz cár hadba lépése az osztrákok mellett a forradalom sorsát megpecsételte. Paszkievics tábornagy főserege a Hortobágy irányából augusztus 1-én elérte Balmazújvárost. Az orosz seregben tomboló kolera járvány áterjedt a lakosságra is, amely évtizedekig pusztított a településen.

A jobbágyságot ugyan eltörölték de ez a földhiányt nem oldotta meg. A településen a magyar átlagnál jóval nagyobb volt a zsellérek száma, amely a parasztmozgalmaknak jó táptalajt adott. A rossz termés és az elégedetlenség 1898-ban érte el a tetőpontját, amikor is egy elmérgesedett aratósztrájk ember életeket is követelt. A fentiek következtében nem véletlen, hogy itt alakult meg 1908-ban az Országos Földművelő Munkás Egylet.

 A várost súlyosan érintette az első világháború, a hősi halottak száma 768 fő volt. A proletárdiktatúra érdemben nem fejthette ki hatását, hisz a Tanácsköztársaság kikiáltása után alig egy hónappal, 1919. április 23-án Balmazújváros román megszállás alá kerül és az alatt is maradt egy évig. A két világháború között a korábbi helyzet konzerválódik. A feszültség csak az 1945. március 20-án bejelentett fölosztás után múlik el. A földosztás, mint tudjuk nem jelentet hosszú távra nyugalmat, az ötvenes években az erőszakos téeszesítés borzolta az itt lakók kedélyeit.

A rendszerváltás után megindult a visszarendeződés, a termelő szövetkezetek felbomlottak. A település1989-ben visszakapta városi rangját.